"Nem emel fel már senki sem:
belenehezültem a sárba.
Fogadj fiadnak, Istenem,
hogy ne legyek ily kegyetlen árva."
(József Attila)

Milyen drága kincs, téged ismerni, Uram! s annyira sajnálom, akik távol vannak tőled. messziről azt hiszed, hogy rendben van, s egy pár lépés után kidrerül, hogy mennyire fél. hogy mennyire nem szereti magát, s szeretne változni, de nem tud. hogy mennyire felőrli, hogy nem tudja, hogyan is kellene döntenie. hogy mennyire szeretne hinni. hogy mennyire téged keres, Uram, mindenben, de maga sem tudja. hogy mennyire értéktelennek tart mindent. hogy mennyire nagy-nagy a magánya. Annyira sajnálom, Uram! kérlek, öleld magadhoz őket, s bárcsak megéreznék, hogy Te milyen közel vagy mindannyiunkhoz.

"Közel van az Úr..."(Zsolt34,19)