Esti szép.

Karafiáth Orsolya: Anyu kesztyűje

Anyám kesztyűjét nem hagyhattam el.
Hogyisne! Spárgán lógott, nyakba kötve.
"Anyámtól kaptam én is, úgy vigyázz rá" -
mondta. Egyujjas irha, jól kitömve.

Két hét, s kabáttal együtt hagytam el.
Vagy ellopták, jó darab volt, meglehet.
Anyám dühöngött, s vett egy másikat.
Aztán még egyet, kettőt, még tizet.

S csak most mozdul meg bennem az a kislány.
Mocorgás kél a csont, a bor alatt.
Kezem üres, övére kulcsolom.
Túlnőtt kesztyű. Túl pontos mozdulat.