Kántor Péter: Ki őriz mit?

Ki őriz mit? Szitakötő-nyarat,
lópokrócot, kivágott körtefát,
porkahavat, tavalyi gesztenyét,
recsegő gramofon pár lemezét.

Cserepek közül egy ép darabot,
ráfirkantva óhéberül: leszek!
egy dinnyehéjat, csalfa, vak reményt,
szekrényből pislákoló gyertyafényt.

Szétszórt csontokon táncoló napot,
dunsztos üvegben ciberelevest,
elrongyolódott mit is? gyönyörűt!
tűpárna-szívbe szúrt tucatnyi tűt.

Ki őriz mit? Csalános éjszakát,
két szeme közt egy régi sebhelyet,
fakocka-tornyot, mely mindig ledől,
arcot, ami elborul, felderül.