Kántor Péter: Ki őriz mit?

Ki őriz mit? Szitakötő-nyarat,
lópokrócot, kivágott körtefát,
porkahavat, tavalyi gesztenyét,
recsegő gramofon pár lemezét.

Cserepek közül egy ép darabot,
ráfirkantva óhéberül: leszek!
egy dinnyehéjat, csalfa, vak reményt,
szekrényből pislákoló gyertyafényt.

Szétszórt csontokon táncoló napot,
dunsztos üvegben ciberelevest,
elrongyolódott mit is? gyönyörűt!
tűpárna-szívbe szúrt tucatnyi tűt.

Ki őriz mit? Csalános éjszakát,
két szeme közt egy régi sebhelyet,
fakocka-tornyot, mely mindig ledől,
arcot, ami elborul, felderül.

"Hogy halok meg?
Milyen lesz pusztulásom?
A föld elárúl. Magához ölel.
A többi kegyelem."

"I amost gave up but God gave me hope."

Gyurkovics Tibor: Gyermekszületés

Azt mondta a zöldkabátos:
Tudod, hogy születik a gyermek?
A nap süt át a fákon. A lombokon
keresztül süt a nap, keresztül tör rajtuk.
És aki szereti egymást, két ember, azokra süt.
Az asszony szemébe süt és az asszony szemében
születik meg a gyermek, s a férfi szemében nézi őt.
Ott ahol annyira nézte, keletkezik egy fény-pötty,
egy kis fény, embernyi fény.
És tűz és víz keletkezik ott és gömbölyödik.
S amikor megvan, egy könny hullik ki az asszony
szeméből, egy könny, s ahogy lehullik, emberré válik.
Mire földre ér. Így születik a gyermek.

"Nem lehet valakit szeretni, akit nem ismerek,
és nem lehet megismerni valakit, akit nem szeretek."
(Szent Ágoston)

hehe:)