"A ködön át,
az éjen át
a mélyen át,
a lápon át
keresi lelkem otthonát.
Én megállanék,
leomlanék
és botlanék
és hullanék,
és minden veszve volna rég.
De óv a kéz,
és tart a kéz,
és áld a kéz,
a drága kéz.
Elveszni lenne így nehéz."
/Túrmezei Erzsébet: Fogd a kezem (részlet)/
2016.11.16. 20:47
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://pitypang3.blog.hu/api/trackback/id/tr6611967217
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.