"...and made His home among us" -  otthon - számomra egy nagyon bennsőséges, védett terület. gondolatok: az Úr Jézus otthona a Mennyben. -azért az elég szuper hely lehet! s amikor otthagyja ezt az otthonát... "Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, és így szóltak: Bűnös embernél szállt meg."(Lk19,7) Az otthon kényelmét, biztonságát elhagyni valami másik jó helyért, azért az nem olyan nagy dolog. De Jézus pontosan tudta, mit vállal mikor a földre jött. - otthontalan - Betlehem, nincs saját bölcső; menekülés Egyiptomba; 'végre itthon' s pár nyugodalmas év Názáretben' /- Böjte Csaba:'Szeretem elképzelni a szent család idilljét. Ahogy Mária főz, József az ács mesterséget tanítja a kis Jézusnak, este pedig kiülnek a kis lócára, nézik a gyönyörű, hatalmas égboltot és zsoltárokat énekelnek a Mennyei Atyának.';/ 40 nap a pusztában; aztán újra az otthontalanság évei: "A rókáknak odújuk van, az ég madarainak pedig fészkük, az Emberfiának azonban nincs hová lehajtania a fejét."(Mt8,20) S a másik oldalról: számomra micsoda öröm, amikor valaki meglátogat az én otthonomban, valahogy mindig egy mély kapcsolat. S Jézus szavai: '...mert ma a te házadban kell megszállnom.'(Lk19,5) S a szavak súlya, ahogy ezt egy olyan embernek mondta, akit mindenki messziről elkerült. erős szavak: gyűlölték. megvetették. undorodtak tőle. Nem hogy közösséget vállaltak volna vele.... Jézus pedig pont neki mondja. Zákeus pedig: "Ekkor sietve lejött, és örömmel befogadta." (Lk19,6) - Ahogy az otthontalan az otthonomba jön, és megajándékoz: békességgel, elfogadással, 'mindennel együtt' szeretettel, megbocsátással, reménnyel. * És a legutolsó kép: "Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem."(Jel3,20)