"Ki nem mondott mondatok

Ez fáj. Úgy érzem, már nem szeretlek. Csalódtam benned. Úgy érzem, hamarosan fel fogom adni. Már nem hiszek bennünk. Kérlek, lassabban, ez túl gyors nekem. Kérlek, figyelj rám. Félek, hogy el fogsz hagyni. Megcsaltál? Tetszik neked az a nő/férfi? Gyűlölöm az anyádat. Hiányzol. Sajnálom, hogy 5, 10, 20 éve olyan önző szemétláda/hisztis voltam. Féltelek. Szeretsz még? Félek tőled. Megbízhatok benned? Nekem ez megalázó. Én arra vágyom, hogy többet szeretkezzünk. Arra vágyom, hogy kezdeményezz. Nem érzem szabadnak magam. Még mindig szeretlek. Úgy érzem, nem szeretsz. Kérlek, foglalkozz velem. Simogasd egy kicsit a fejem, a hátam, a hasam. Figyelj rám, hallgass meg. Nem tudok beszélni az érzéseimről, segíts.

Mi történne, ha kimondanánk, amit félünk kimondani? Létezne. De talán minden ki nem mondott mondat kimondása lebont egyet a köztünk húzódó falak közül. A falak mögött sebezhető és szeretet és elfogadás után sóvárgó gyerekek vagyunk." (Újragondoló)