"Mikor meséljünk? Mondjuk este, mert az mese-idő. Lenyugodva, összebújva, megpihenve. Bevackolódva, lecsendesülve, ébrenlét és álom határán. Mondjuk reggel, indulás előtt, vagy alatt, a napra hangolódva, erőt merítve, útnak indítónak. Emlékezve az éjszakára, onnan hozva a mesét.  Mondjuk napközben. Meg-megállva, megpihenve. Kapcsolódni, rendet rakni napközben is jó a mese. Télen. A meleg szobát szereti a mese. Ahogy a csendes őszi esőt is. (Köd is jöhet) És nyáron? A csillagos ég alatt, tücsökzenére szól csak a mese igazán! Lágy szél, virágillat, tavasz: pont mesélésre hív! Mesélhetünk viharos éjeken, félelmet megértve, elűzve. Mesélhetünk mosolygós napokon, és szürke hajnalokon."