# néha kicsit megszakad a szívem, amikor azt látom a világban - barátoknál, tanítványaimnál, ismerősöknél, ismeretleneknél - , hogy a "Tolvaj" meglopja őket, rombol az életükben, pusztít; és ők észre sem veszik. vagy tehetetlenként élik meg. vagy ezek fájdalmaival küzdenek. bezárkóznak. vagy elkezdenek ők is "pusztítani". # bárcsak találkoznának az Úr Jézussal, aki azért jött (s milyen nagy utat tett meg! mennyi mindent hátra hagyott! milyen drágák voltunk és vagyunk neki!), hogy életünk legyen, "teljességében" megélt életünk. bárcsak tudnánk, s megtapasztalnánk, hogy Isten ebbe a "teljes" életbe mit álmodott bele, hogy Ő mennyire szeret (gondolj Jézusra, mindent(!) odaadott, csak hogy életünk legyen). # s bárcsak találkoznának az emberek a gyógyító Istennel, akinek annyira fáj a 'pusztítás' az életekben, s annyira szeretne segíteni