"Istenem, annyira félek kinyitni ökölbe szorított kezeimet! Ki leszek, amikor semmim sem marad, amibe kapaszkodhatnék? Ki leszek, amikor majd üres kézzel állok előtted? Kérlek, segíts, hogy lassan kinyissam a kezem, és felfedezzem, hogy nem az vagyok, amim van, hanem az, amit nekem akarsz adni. És amit nekem akarsz adni, az a szeretet, a feltétel nélküli, örök szeretet. Ámen." (Henri J. M. Nouwen)