Dsida Jenő: Utolsó vacsora

Kezében megtörik az ostya.
Az arca ólomszürke már.
(Szétzilált ágyán Mária töpreng:
Merre jár, jaj merre jár?)

Júdás éjsötét szemébe
kapzsi vágyak karvalya ül ki.
(Mária sóhajt csendesen;
Fájdalmas áldás Jézust szülni.)

- Bizony mondom, az Atyához megyek,
mielőtt a Vigasztalót hoznám -
(Mária susogva fohászkodik:
Vezéreld haza hozzám!)

Fáklyások lopóznak a hegyre,
az olajfák furcsán összesuhognak...
(Mária egyedül sírdogál:
Mi lesz holnap?)

Hirtelen búgó szélvihar hördül,
a Cedron morajlón felrian -
(Mária belesikolt az éjbe:
Meghal, meghal a fiam!)

'Te hová mész, amikor nagyon nehéz?'

...és a kísértés. a gyerekekkel végigzongoráztuk, jobbnál jobb ötletek jöttek elő: ×Jézus vehetné a nyúlcipőt s elszaladhatna (csöndes kis boldog élet a Galilea- tengernél) ×harccal megvédeni magát × a fa mögé elbújni ×angyalok seregét hívni ×ha a vihart el tudta küldeni, vissza is tudná hívni ×vissza a Mennyországba'Pá, puszi, én mindent megpróbáltam, de ha ti így álltok hozzá' S záporoztak az ötletek. ...de Jézus nem ezeket az utakat választotta.

Utolsó vacsora - a kenyér megtöretik.

Virágvasárnap - Micsoda öröm lehetett az emberekben! (S milyen különös, hogy Jézus osztozik az örömükben, pedig ő már tud erről a hétről.)