"Néhány héttel ezelőtt egy édesapa, karján a 2-3 éves kislányával odajött hozzám, és azt mondta: „Feri atya! A kislányom már többedszer kérdez tőlem valamit, és én nem tudom, hogy mit válaszoljak rá. Végül azt mondtam neki, eljövünk hozzád, és majd tőled megkérdezi. Te biztos tudsz majd valamit mondani.” Akkor a kislány rám nézett, és azt mondta: „Miért bántották Jézust?” Az apával már találkoztam néhány héttel azelőtt, és mondta nekem, hogy a kislánya újból meg újból ezt kérdezi, és majd egyszer eljön hozzám, és ezt felteszi, úgyhogy volt időm felkészülni erre a kérdésre. Hogy ne maradjék válasz nélkül, mondtam is valamit. Aztán ahogy elmúlt ez a találkozás, a kérdés és a saját válaszom nem hagyott békét nekem. Arra jutottam, hogy én nem tudom, hogy miért bántották Jézust. Nem értem, hogy miért bántották. Persze ahogyan a szenvedéstörténetet hallottuk, tudunk mondani szavakat, a szavak mögött mondatokat, amelyek mögött logika és gondolatmenet van. Valaki azt mondja, hogy káromolta Istent, a törvény, a hagyomány, az erkölcs ellen vétett, ahogy elhangzott ez számtalanszor. Nagyon sok választ mondhatnánk, amire már ott is hivatkoztak, és azt gondolták, hogy ezzel megválaszolták azt, hogy miért bántották Jézust.
Aztán ahogy egyre inkább egy hároméves gyerek szemével és szívével próbáltam megválaszolni ezt a kérdést, egy kép jött elő bennem. Ebben ott vagyunk Nagypénteken, és ott van ez a hároméves kislány, aki azt kérdezi az ottlévőktől: „Mondjátok meg, ti felnőttek, hogy miért bántják Jézust?” Odaszalad az egyik katonához, átöleli a lábát, és azt mondja: „Ne bántsátok! Fáj neki.” Ha én szőhetném tovább a történetet, úgy folytatódna, hogy a katona megrendül, és azt mondja: „Ez tényleg így van. Ezt azonnal abba kell hagyni. De jó, pici kislány, hogy idejöttél, és azt mondtad, hogy fáj neki. Hogy felejthettük mi ezt el?”" /https://blog.palferi.hu/mondjatok-meg-ti-felnottek-hogy-miert-bantjak-jezust//
Címkék: Nagyhét
egy hét az ember életében. egy hét az Isten életében.
reménység.
Címkék: Nagyhét
És amikor újra találkoztak. Hogy várhatta Jézus! Szerintem tele volt örömmel!:) * Ezekben a napokban minden hihetetlen nehéz lehetett az Úr Jézusnak. (a fizikai fájdalom, a megvetettség, a bűn súlya, az elszakítottság az Atyától) És emellett ott volt az, ami a barátaival történik, történni fog. A hihetetlenül szerető Úr Jézusnak biztos fájt, hogy elhagyják, elárulják, a hitük kártyavárként omlik össze stb., de ezt szerintem már a kiválasztásukkor is tudta. Ezzel együtt szerette őket. Az egész csomaggal együtt mindannyiójukat. /"Simon, Simon, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon benneteket, mint a búzát. De imádkoztam érted, nehogy megfogyatkozz a hitedben. Amikor megtérsz, te erősíted majd meg testvéreidet.”" (Lk22,31)/ * Szerintem nagyon mélyen együtt érezhetett a barátaival, és nem lehetett könnyű tudni azt, hogy micsoda hitválságba fognak kerülni. Hogy hogy fog fájni nekik Jézus elvesztése, s micsoda kétségbeesés lesz úrrá rajtuk. Hogy a 3 év óriási reménye egy csapással megszűnik, s micsoda tátongó ürességet és sötétséget hagy maga után. Hogy nem mernek majd önmagukra nézni. S micsoda fájdalmat fog okozni ez az egész nekik. * Ezt megengedni Jézusnak sem lehetett könnyű, még ha tudta is, hogy csak 3 nap. * S valahogy úgy képzelem, hogy mély örömmel ment a barátaihoz. annak az örömével, amikor újra látod azokat, akiket olyan mélyen szeretsz. annak az örömével, amikor tudod, hogy a hitük szilárdabb lesz, mint valaha is volt. amikor a titokra fény derülhet, s mindent megértenek. amikor a remény újra életre kel, s többé elvehetetlenné válik, táncot jár. S amikor tudod, hogy az ő szívükbe is otthont vesz a boldogság.
Címkék: Nagyhét
VIII. Jézus meghal a kereszten
"...aki szeretett engem, és önmagát adta értem." (Gal2,20)
Címkék: Nagyhét
VII. Jézust megfosztják ruháitól
/vö. Néki adatott "minden hatalom égen és földön." (Mt 28,18)/
Címkék: Nagyhét
VI. Jézus másodszor esik el a kereszt súlya alatt
"Uram, nem bírod tovább. Íme, újra elestél." *
Hányszor, hányszor "esünk el" az életben? Talán az egyik legnagyobb hazugság, hogy eztán Krisztus megvet bennünket... * "Ugyanis nem olyan főpapunk van, hogy ne tudna együtt érezni gyöngeségeinkkel..." (Zsid 4, 15)
Címkék: Nagyhét
V. Cirenei Simon segíti Jézust a kereszt hordozásában
"Ballagott az úton és munkába fogták. Ismeretlen utas, senki fia volt csak. Segítségét, Uram,mégis elfogadtad. Nem kívántad, hogy a tette szívből jöjjön, mint fellobbanó, nagylelkű vagy hű barátnak áldozatos vállalása a kimerült és megcsúfolt testvér iránt. Parancsszóra, kényszerből és megrettenve jött csak ez az ember. S te elfogadtad. * Tehetetlen szegény ember segít Téged, Mindenhatót..." (M.Q.)
Címkék: Nagyhét
IV. Jézus találkozik Fájdalmas Anyjával
"Szívem sajdul, Uram, szegény anyád láttán. Mögötted megy, téged követ, és járja az emberiség hosszú keresztútját. * Névtelenül halad a tömeg sorában, de a tekintete csak terajtad pihen. Nem idegen néki sem a sóhajtásod, sem vérző sebed, sem a mozdulatod, sem a katonáknak reád mért ütése... Szenvedésed látja, szenvedésed érzi. Meg nem közelíthet, meg sem érinthet..." (M.Q.)
Címkék: Nagyhét
III. Jézus először esik el a kereszt súlya alatt
"Elesett. Ingadozott, mint egy ittas és aztán csak elvágódott. Porba hullott, íme az Isten..."
(M. Q.)
Címkék: Nagyhét
II. Jézus vállára veszi a keresztet
"Íme, Uram, íme a Kereszted. * A te Kereszted.... Mintha valóban csak a tiéd lenne! ... Nem volt kereszted. A miénket jöttél keresni e földre és életednek útján, szenvedésed hosszú útján, egyenként vállaidra vetted a Világ minden bűnét. * Most járj. Roskadozz. Szenvedj. de járj! A Keresztet hordozni kell." (Michel Quoist)
Címkék: Nagyhét
I. Jézust halálra ítélik
"Mindnyájan méltónak ítélték a halálra." (Mk14,64) - Milyen sokszor beszél arról a Biblia, hogy ne ítélkezzünk. És íme a példa, ami megmutatja, mennyire félremehetnek az ítéleteink. Az egyedüli bűntelent halálra ítélik. a leghatalmasabb bíró megengedi, hogy emberek kezére kerüljön. * * * És egy részlet: "A főpap újra kérdezte, és ezt mondta: „Te vagy a Messiás, az áldott (Isten) Fia?” Jézus így válaszolt: „Én vagyok. És látni fogjátok, hogy az Emberfia ott ül a hatalom jobbján, és eljön az ég felhőin.” A főpap erre megszaggatta ruháját s felkiáltott: „Mi szükségünk van még tanúkra? Hallottátok, hogy káromkodott....Ekkor némelyek kezdték leköpdösni, aztán arcát letakarva ököllel verték..." (Mk14,62-65) - A híres "Én vagyok" -mondás. Milyen súlya van itt ennek a mondatnak!