És mégis, ma is, így is, örökké mennyit ad az élet!
Csendesen adja, két kézzel, a reggelt és a délutánt,
az alkonyt és a csillagokat, a fák fülledt illatát, a folyó zöld
hullámát,egy emberi szempár visszfényét,
a magányt és a lármát! Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,
milyen megajándékozott, micsoda bőség,
minden napszakban, minden pillanatban! Ajándék ez,
csodálatos ajándék. A földig hajlok, úgy köszönöm meg.
(MÁRAI)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
