"Legtöbbször nem tudjuk, valójában mire várunk.

Vannak, akik olyan állhatatosan várnak, hogy közben elmúlik az ifjúságuk,

elsuhannak mellettük a lehetőségek, elszáll az életük,

és nem veszik észre, hogy valami olyasmire vártak,

ami mindig is ott volt körülöttük... A fenébe is!

Mikor kezdünk már el úgy élni, hogy megértjük az élet sürgető dübörgését?

Ez itt most - ez a mi időnk, ez a mi napunk, ez a mi nemzedékünk...

nem pedig a múlt valamely aranykora vagy a jövő ködös utópiája...

Ez itt az időnk.. akár lelkesedünk érte, akár nem.

Ez itt a mi időnk még akkor is, ha gyakran kiábrándítónak,

fárasztónak, unalmasnak találjuk.

Ez az élet, ami nekünk adatott... és múlik, múlik...

Mi a csudára várunk hát?"