*

"Az emberek millióinak pedig azért kellett meghalniuk,

mert kevesen térdeltek le az út porába."

*

"Alig telt el néhány hét, megjelent a „veszteséglista” és az első sebesültek.

Sűrű oszlopokba állottak a nevek. Ki meghalt, ki megsebesült.

De hiszen ez természetes a háborúban.

Arra alig gondoltunk, hogy minden név mögött egy élet, feleség, gyermekek,

szülők, jegyesek, álmok, tervek, egy-egy kicsi világ áll,

és most a láthatatlan ólomdarabkától minden összeomlott.

Akkor még nem tudtuk, hogy minden emberben egy világot lőttek le,

és minden sírral egy darab föld pusztult el az országból."

*

"Az ég és az emberek sírtak…

És én- mit csináljak?- velük sírtam.

A Megváltónak is nehéz megváltónak lenni…"

*

"A háborút előbb minden ember külön-külön önmagában veszítette el."

*

"Mellemre hullanak a szegény emberek, az árva hontalanok, testvértelelenek,

kik a sok földön járástól máris félig földdé váltak, a sok nélkülözés eltorzította,

s csak a könnyek mutatják, hogy még emberek…"

*

"A háború tovább pusztított, és irigyeltük azokat, akik meghalnak.

Mert meghalni könnyebb, mint élni és- mégis mindennap meghalni."

*

"Az idegsokkos reszket, s ahogy lerogy a földre,

a testét körülvevő füvek, virágok azonnal vele remegnek."

*

"Az idő is olyan fátyolos, borongó, szomorú volt.

Vajon milyen lehet most a Jóisten arca?..."