"Úgy látom, senkinek sem az jut, amit szeretne.

Összebogozott edényeivel itt nő előttünk a fiatalság.

Hosszasan várja valaki azt, aki máshova indult s máshova

érkezik s másokat talál, mint akiket szívesen elfogadna.

Halló, hallod? Folytonos átkopogások a falon.

Izgatottan keresi, türelmét vesztve, kétségbeesve egyre keresi

mindenki azt a másikat, akitől, úgy érzi, elszakítják s ideje lejár.

Mint egy világháborús kikötőben vagy pályaudvaron a menekültek,

folyton valaki hiányzik valakinek."

/Lászlóffy Aladár:Átkopogások /