"Annyi ember a nagyvilágban!
Annyira emlékezünk,
és annyit elfelejtünk...."
"Töri-óra volt,
mikor a füzetbe írtam:
MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ.
HÁTTÉR.OKOK.ESEMÉNYEK.
Töri-óra volt,
mikor megállt a tollam,
mikor rádöbbentem,
senki sem lesz,
aki a töri-füzetbe leírja:
HARMADIK VILÁGHÁBORÚ.
HÁTTÉR.OKOK.ESEMÉNYEK.
akkor már FÖLD se lesz."
(Tuula Tommola)
2008.03.15. 15:03
Szólj hozzá!
"Hazamentem, de csak a játék mackómat találtam otthon.Nosztalgia
Kacatok alatt szorongott a szoba sarkában.
Felhasadt pocakjából kóc dőlt kifelé.
Szipogni kezdtem.
Kihúztam a macit a kacatok alól,
és az ágyra ültettem.
Hadd érezze, hogy legalább ővel törődik valaki.
Megeredtek a könnyeim.
Később letöröltem elmázolt szemfestékemet,
útnak eredtem ismét,
és magára hagytam a macit"
***
"Délután néha a háztető velünk szemben
olyan furcsa színű lesz.
Süt a nap,
az ég se kékebb, mint máskor,
de a tető nem vörös, nem barna,
hanem messzeség-színű.
Ki kellene repülni az ablakon.
Át, oda, messze."
***
"Ha a fülünket a földre szorítjuk egy nyári napon,
hallani a motozó gyökereket, amint helyüket keresik."
***
"Mindenki siet, senki nem ér rá,
halaszthatatlan élnivalója van.
Csak dédike ül csendesen a napon,
vele lehetne beszélgetni,
***De rosszul hall."
"Mi van akkor, ha valaki kilép
az életbe, de nincs jogosítványa?"
***
"Ki mondja azt:
gyűlöld és pusztítsd embertársaidat?
Senki!
Ki mondja azt:
szeresd és becsüld szüleidet és más népeket?
Mindenki!
Akkor ki és mi tanít meg bennünket
gyűlölni és pusztítani?"
***
"Ugye beengedsz, hogyha kopogok,
Ugye meghallassz, hogyha suttogok?
Ugye elhiszed, amit gondolok?
Ugye megtartasz, hogyha maradok?
Ugye elengedsz, hogyha akarok?"
***
"Megszólított a csend.
-Hangtalan.
-Miért könnyezel?-kérdezte tőlem.
Én nem feleltem.
Ő megértett engem,
és együtt sirattuk el
a gondtalanság éveit."
2008.03.15. 12:53
Szólj hozzá!
Myra B. Welch: A mester érintése
Ütött-kopott volt, s az árverező
Úgy hitte, fáradni kár.
Mégis kezébe vette a vén hegedűt,
S mosolyogva mutatta fel.
-Hölgyeim és uraim, figyelmet kérek!
Lássuk, a licitálást ki kezdi?
Egy dollár, ott hátul, kettő, igen!
Csak kettő? Ki ad hármat?
Három dollár először, és másodszor is...
Már koppant volna a kalapács, de mégsem,
A terem végéből ősz hajú férfi
Lépett közelebb, s felemelte a vonót;
Letörölte a port az ódon hangszerről,
Felhangolta a megereszkedett húrokat.
Tiszta és édes dallam kelt szárnyra,
Akár egy égi angyal éneke.
Elhallgatott a muzsika, s az árverező
Furcsán fojtott hangon szólt:
-Ki ad többet a régi hegedűért?
Felmutatta a hangszert és a vonót.
- Ezer dollár, ki ad érte kettőt?
Kétezer dollár! Ki ad hármat?
Háromezer először, háromezer másodszor,
Háromezer harmadszor!
Tapsolt a terem, de valaki bekiabált:
-Nem értem, mitől ez a hirtelen
Értéknövekedés?
Nem váratott magára a válasz:
- A mester érintésétől.
Sok emberélet, akár a lehangolt húr,
Ütött-kopott, vétkektől szennyes,
Megkaphatja bárki olcsón,
Bizony, mint az avítt hegedűt.
Egy tál lencse, pohár bor,
Perdül a kocka – és sodródik tovább.
Az ára szinte semmi, s kis híján
Koppan már a kalapács.
Ám jő a mester, s a tudatlan tömeg
Nem érti, mitől a hirtelen változás,
a lélek értékét megezerszerezi.
Pedig egyszerű: a mester érintésétől.
2008.03.10. 16:49
Szólj hozzá!