Olyan sokszor eszembe jutott a sarudi beszélgetés.

A történet a 2 sünről (ami nem is biztos, hogy sün volt:) ).

A kép, hogy ha túl közel mennek egymáshoz, megszúrják egymást...

De nem kell, hogy így legyen.

Az idei év egy kicsit a kapcsolatokról szóltak. Jól elvagyok magammal.

S sokszor ütött be a "héjtúlközeljössz-érzés". Ijesztő átlépni azt a vonalat,

s engedni, hogy átléphessék. Odabet minden olyan biztonságos.

És persze kényelmes.

S ki tudja, mi van a körön belül.

***

"A nap végére, mikor elérkezünk oda, igazából mind azt akarjuk,

hogy a közelébe legyünk valakinek...Szóval az, hogy távolságot tartunk,

hogy úgy teszünk, mintha nem érdekelnének mások,

általában egy nagy hülyeség.

Szóval, mi kiválasztjuk, hogy kihez akarunk közel lenni.

És amint kiválasztottuk azokat az embereket...

Hajlamosak vagyunk ragaszkodni hozzájuk...

És biztos, hogy néha a közel túl közel van.

De olykor ez a személyes térbe való behatolás...

pontosan az lehet, amire szükséged van."

/Grey's Anatomy/