"Mint szarvas hűs folyóvízhez,
úgy vágyik lelkem Istenhez,
Ő megszabadít,
s elveszi minden terhem.
Kegyelmed újra átkarol,
lelkemről minden lánc lehull,
megvígasztal,
s az ami fáj, emlék csupán.
Csak Ő é én,
nem kell más, utána vágyom.
Jelenlétében csodálom szépségét."
https://www.youtube.com/watch?v=bFv37tiFVoM&feature=related
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
