Fura elképzelni azt a napot, vajon mivel tölthette? Talán pirkadatkor ébedt. Megmosta az arcát. Megveregette az állatok oldalát, kézbe vett egy kisbárányt. Talán sokat nevetett s furulyázott, talán ritkán szólt. Ha közel mentél volna, érezted volna azt a kesernyés-édes bari szagot:). S nem is sejtette, hogy ez a nap egy kicsit más lesz. ¤ Este a jászol előtt. S a térdedről figyeled, ahogyan csödesen alszik. A világ Megváltója. az Üdvőzítő. S halkan megkérdezed hogy a kezedbe vehetnéd-e? Abba a sok évtől, munkától érdes kézbe, ami már oly könnyen megremeg, amivel egy pár órával ezelőtt még a nyájat terelted, s ami mögé néha olyan jó lenne elrejteni bűnöktől szennyes önmagad. ¤ szeretem ezt a képet: mekkora bizalma volt Istennek bennünk emberekben? Pedig Ő aztán igazán ismerte, hogy mi lakik az emberekben... Mégis megszületett egy pici, törékeny kisbabaként.(S pár évvel később, ott is annyira törékeny, ahogy a kereszten lóg. S mégis ebben a törékenységében az erő. S a szeretet.) ¤ Miyen drága kincs az Úr Jézus születése. ¤ áldott ünnepeket!:)