Nagy volt az öröm: búzát vetettünk:) . ¤ Karcsonyi ünnepség a koliban. Rita nővér a várakozásról beszélt. ¤ Várakozás. Először meghalljuk s trrrrrr...:/, nem szeretünk várni a buszra, a villamosra, a levélre a kedvestől:). A korszellem sem igazán segít, nem tanít meg várakozni. Mirelit áruk, s nyári gyümölcsök. De lehet az az alma szép piros; az ízén érződik, nem a napfény érlelte. ¤ De mégis lehet jó dolog. Maga a természet ad példát:). Mennyi-mennyi napon keresztül érlelődik az a pici alma a fán, hogy valóban érett és zamatos legyen. Vagy az édesanya. 9 hónap, hogy testileg,lelkileg is édesanyává váljon. ¤ Talán mindannyiunknak szükségünk van ilyen "emberérlelő" várakozásokra:). S szép is a várakozás. Mert benne van a hit, a remény, hogy eljön. S hogy értékes. Hogy érdemes rá várni. ¤ (Persze, fejben tudjuk ezt, de azért néha mégis nehéz. amikor nem vagy biztos. amikor nem látsz mást, csak a sötét földet... s a napok telnek. de hinned kell, hogy 'a felszín alat csodák mennek vébe':)) ui: karácsonyra kibújtak:)

¤¤¤

"Akinek van füle a hallásra és szeme a látásra, csodálatos szabadulást talál elvislhetetlen terheitől, ha megérti az őszi fák beszédét, melyek a halálra készülve még egyszer fenséges pompát ölenek magukra. A levelek bíbor színe a keresztre emlékeztet. Majd jön a tél,s a hó mindent fagyos némaságba zár A fák olyank lesznek, mint a csontvázak, a felszín alatt azonban csodák mennek végbe. Elérkezik a tavasz, s az elrejtett egyszerre előtör- gyenge hajtások, dagadó rügyek, leheletnyi zöld és piros-, ahol előző nap még minden reménytelennek lászott. A rekettye sárga virágai egyenesen a múlt évi barna tüskébő bomlanak ki... Ha a levelek nem szakadnának el a fától, hogy lehulljanak, elszáradjanak, ha a fa nem vállalná, hogy hónapokon át csupaszon álljon, akkor nem lenne új élet, nem lenne rügy, virág, gyümölcs, nem lenne mag, és nem jöhetne az új generáció." (Ellisabeth Elliot)