"Felnőttnek lenni pontosan annyit jelent,

mint felelősnek lenni."

(Antoine de Saint-Exupéry)

“A gyermektársaság gyógyír a lélekre.”

(Dosztojevszkij)

¤¤¤

"Ami a búzavirágnak a csíra ereje,

az nekünk a szeretet."(Vincent Van Gogh)

Szihalom. amikor a gyerkőcök elhalmoznak...:)

"De erre egy csillag táncra perdült,

s az alatt születtem én." (Shakespeare)

/pszichós előadás a születésről:)/

"Minden ember egy megismételhetetlen csoda.

És a hozzá vezető útnak is csodának kell lennie."

(Erich Fromm)

"S van itt egy álmom:különösen szép,

és különösen mégis fáj nekem:

Valaki egyszer majd elémbe lép,

és megfogadja két tévelygő kezem,

lecsókolja,két könnyező szemem…

Valaki majd az életembe lép,

aki százszór több,mint az életem.

Van itt egy álmom:különösen szép,

és különösen,mégis fáj nekem…

Ez itt a magányosság erdeje.

Itt én vagyok csak,én és valaki,

...és akiről még tudnom sem szabad:

Bár jobban szeretem, mint magamat."

(Wass Albert)

¤¤¤ Beszélgetés. ¤ Hanna nagyon vágyott egy gyermekre. De az évek teltek... ¤ Mi az én életemnek az alapja? ¤ Rémisztő tud lenni a kérdés: '...és ha az Úr nem ad családot?' Őszintén, mi erre a válaszom? Szívből tudom azt mondani, hogy szeretlek, Uram, életem a kezedbe teszem? ¤ Aztán továbbmentünk: '...és ha az Úr elveszi?' Hisz ott van Lót vagy Jób. vagy csak a múlt század. Valahogy gondolatban sokszor visszatérek. Fiatal házasok, s annyi-annyi közös terv és remény. És nem volt idejük... Gyertyát gyújtunk a temetőben. A néni majd 90 évet kapott ajándékba, s a szemem a mellette álló névre téved: meghalt 1944. ¤ Furcsa megérezni, hogy nem áll minden a hatalmunkban. Hogy mennyire picik vagyunk. hogy az egész életünk olyan mint a "pára"...s nemcsak az enyém, hanem a szeretteimé is. S egyszerűen nem vagyok képes megvédeni őket, és nem is leszek. Mert az Úr nem így akarta. ¤ Bizalom:). ¤ "Nincs olyan szikla, mint Istenünk." Hanna (Sám2,2). ¤¤¤ Krisztus az alap? Ha minden más összedől, mi marad? Szeretném, ha szívből tudnám mondani: 'Az én életem Krisztuson nyugszik. Ami ezen kívül, az mind áldás.' :)

"Ó, Uram, szabadíts meg attól a szenvedélytől,

hogy szüntelenül védekezzem." (Augustinus)

"Istenem, hálát adok neked, hogy én nem vagyok olyan, mint a többi ember.

Hetente kétszer böjtölök, és mindenemből beadom a tizedet..."

¤¤¤

"...távolabb állt, még a szemét sem emelte fel az égre.

Szomorúságában a mellét verte, és így imádkozott:

'Istenem, könyörülj rajtam, bűnösön!'"

(Lk 18, 9-13)

Kegyelem: bűnbocsánat. akkor tudom megérteni, ha tudom a bűn súlyát... Egy atya mesélte, hogy egy pár évvel ezelőtt még óriási sorok kígyóztak a gyóntatószék előtt. Tudták az emberek, hogy mi az, amikor letehetik a bűnt, amikor a Jóistennél irgalmat talál az ember... De ma már nem kell sietnie, nyugodtan megihatja a reggeli kávéját, mert a gyónatószékek üresek. S valahol olyan szomorú ez a kép... Miért nem érezzük a bűn nyomasztó súlyát? Mért lettünk érzéketlenek? S miért nem vágyva vágyunk arra, hogy irgalomért könyörögjünk...?

"Üljél le a szobádba, és éld át ezt az érzést.

Te nem egy sodródó falevél vagy, egy értelmetlen seb

ezen a földön, hanem áldás és ajándék..."

(Csaba testvér)