"Menj elébe a másiknak. Hogy belépjen hozzád, néhány lépést kell megtennie, nyújtsd hát feléje a kezed. Hogy felemelje ezt a csomagot, erőfeszítést kell tennie, nyújtsd hát a kezed. Hogy bátran felfedje ezt a sebet, nem szabad remegnie, nyújtsd hát a kezed. Kezedet nyújtani annyi, mint rámosolyogni; megfogni a karját, annyi mint mondani: 'és a kisfia hogy van?' 'és hogyan rendeződött az a múltkori ügy?' 'és azután... mi történt, szegény öregem?' És e kis mondatok mindegyikébe vidd bele önmagadat teljesen, vidd bele egész szeretetedet..."

¤¤¤

"Nekem van szükségem a Te keresztségedre,

s Te jössz hozzám?" (Mt 3,14)