"Volt, hogy bejött hozzánk két nagyon kifestett nő, akiknek a ruhájukról látszott, hogy hol dolgoznak. Kérdezték, hogy vannak-e nálunk utcanők gyermekei. Mondtam, hogy természetesen vannak. Erre adtak egy borítékot. Mikor elmentek, fölbontottam, 5000 euró volt benne."

"Motorosok jártak nálunk, fekete szerelésben, férfiak hosszú lófarokkal, csillogó bőrruhákban. A gyerekekkel fogadtuk őket, a templomban röviden imádkoztunk, énekeltek nekik, én egy rövid beszédet mondtam. Odajött hozzám egy nagy, kemény férfi, és kérte, hogy dedikáljam az egyik könyvemet, írjam bele, hogy " a világ legrosszabb emberének". Kérdeztem tőle, mitől lett olyan rossz ember. Magamban arra gondoltam, hogy valamelyik gondolatom hatotta meg és késztette az önmagába való nézésre. Azt mondta, hogy a templomban egy kislány melléje ült, megfogta a kezét, ránézett, és ő azóta semmi másra nem tud gondolni, csak arra, hogy milyen sok évet bűnös önzésben elpazarolt, és milyen jó lenne, ha neki is lehetne egy ilyen szép gyermeke. Eltelt néhány nap, és egy nő hálatelt szívvel felhívott Magyarországról, azt mondta, hogy az élettársa egy hatalmas csokor rózsával ment haza tőlünk, és hosszú évek után megkérte, hogy legyen a törvényes felesége, és szüljön neki egy olyan szép kislányt, amilyet nálunk látott. Nem az én gondolataim rajzolták át ennek a kemény embernek az életét, hanem egy egyszerű kislány szelíd mosolya. Istennek megvannak a maga eszközei, amellyel a legkeményebb gránitba is belevésheti gondolatait, akaratát."

"Néhányan a kisebbek közül, akik még soha nem voltak fürödni, félve bújtak hozzám, vesztükre, mert nem éppen papos rábeszéléssel hónom alá kaptam őket, és elindultam velük a víz felé.":)