Nem is tudtam, hogy mennyire tudom szeretni az őszt. A gyönyörű színeket, a falevelek hullását, a forró italt, a tűz ropogásást. Mennyire szeretem a buszon ülve, sétálva a tájat nézni, s mennyire hiányzik az erdő. Hétvégén a saját szobámban aludtam, gyönyörű, új teás bögrét vettem, Anna kicsit mókázott, igazán szép mesekönyvből mesét olvastunk, aztán a sötétben saját kútfőből találtam ki valamit(a mindenfele kóborló kutyus története:)), s közben békésen ropogott a tűz a cserépkályhában.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
