"Nemde, ha valaki elesik és eltörik valamije, kórházba kerül, megröntgenezik, begipszelik és így tovább. Türelmesek vagyunk, míg be nem gyógyul. De sajnos, ha valaki közülünk emberségében esik el, ha összetöri magát hitében, reményében, becsületében, akkor mi gyakran könnyedén keresztüllépünk az ilyen emberen, nehezen hajlunk le hozzá, hogy azt mondjuk: 'Gyere, én hiszek abban, hogy talpra tudsz állni'!'" (Böjte Csaba)