És amikor újra találkoztak. Hogy várhatta Jézus! Szerintem tele volt örömmel!:)  * Ezekben a napokban minden hihetetlen nehéz lehetett az Úr Jézusnak. (a fizikai fájdalom, a megvetettség, a bűn súlya, az elszakítottság az Atyától) És emellett ott volt az, ami a barátaival történik, történni fog. A hihetetlenül szerető Úr Jézusnak biztos fájt, hogy elhagyják, elárulják, a hitük kártyavárként omlik össze stb., de ezt szerintem már a kiválasztásukkor is tudta. Ezzel együtt szerette őket. Az egész csomaggal együtt mindannyiójukat. /"Simon, Simon, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon benneteket, mint a búzát. De imádkoztam érted, nehogy megfogyatkozz a hitedben. Amikor megtérsz, te erősíted majd meg testvéreidet.”" (Lk22,31)/ * Szerintem nagyon mélyen együtt érezhetett a barátaival, és nem lehetett könnyű tudni azt, hogy micsoda hitválságba fognak kerülni. Hogy hogy fog fájni nekik Jézus elvesztése, s micsoda kétségbeesés lesz úrrá rajtuk. Hogy a 3 év óriási reménye egy csapással megszűnik, s micsoda tátongó ürességet és sötétséget hagy maga után. Hogy nem mernek majd önmagukra nézni. S micsoda fájdalmat fog okozni ez az egész nekik. * Ezt megengedni Jézusnak sem lehetett könnyű, még ha tudta is, hogy csak 3 nap. * S valahogy úgy képzelem, hogy mély örömmel ment a barátaihoz. annak az örömével, amikor újra látod azokat, akiket olyan mélyen szeretsz. annak az örömével, amikor tudod, hogy a hitük szilárdabb lesz, mint valaha is volt. amikor a titokra fény derülhet, s mindent megértenek. amikor a remény újra életre kel, s többé elvehetetlenné válik, táncot jár. S amikor tudod, hogy az ő szívükbe is otthont vesz a boldogság.

"Elvégeztetett."

VIII. Jézus meghal a kereszten

"...aki szeretett engem, és önmagát adta értem." (Gal2,20)

VII. Jézust megfosztják ruháitól

/vö. Néki adatott "minden hatalom égen és földön." (Mt 28,18)/

VI. Jézus másodszor esik el a kereszt súlya alatt

"Uram, nem bírod tovább. Íme, újra elestél."  * 

Hányszor, hányszor "esünk el" az életben? Talán az egyik legnagyobb hazugság, hogy eztán Krisztus megvet bennünket... * "Ugyanis nem olyan főpapunk van, hogy ne tudna együtt érezni gyöngeségeinkkel..." (Zsid 4, 15)

V. Cirenei Simon segíti Jézust a kereszt hordozásában

"Ballagott az úton és munkába fogták. Ismeretlen utas, senki fia volt csak. Segítségét, Uram,mégis elfogadtad. Nem kívántad, hogy a tette szívből jöjjön, mint fellobbanó, nagylelkű vagy hű barátnak áldozatos vállalása a kimerült és megcsúfolt testvér iránt. Parancsszóra, kényszerből és megrettenve jött csak ez az ember. S te elfogadtad. * Tehetetlen szegény ember segít Téged, Mindenhatót..." (M.Q.)

IV. Jézus találkozik Fájdalmas Anyjával

"Szívem sajdul, Uram, szegény anyád láttán. Mögötted megy, téged követ, és járja az emberiség hosszú keresztútját. * Névtelenül halad a tömeg sorában, de a tekintete csak terajtad pihen. Nem idegen néki sem a sóhajtásod, sem vérző sebed, sem a mozdulatod, sem a katonáknak reád mért ütése... Szenvedésed látja, szenvedésed érzi. Meg nem közelíthet, meg sem érinthet..." (M.Q.)

III. Jézus először esik el a kereszt súlya alatt

"Elesett. Ingadozott, mint egy ittas és aztán csak elvágódott. Porba hullott, íme az Isten..."

(M. Q.)

II. Jézus vállára veszi a keresztet

"Íme, Uram, íme a Kereszted. * A te Kereszted.... Mintha valóban csak a tiéd lenne! ... Nem volt kereszted. A miénket jöttél keresni e földre és életednek útján, szenvedésed hosszú útján, egyenként vállaidra vetted a Világ minden bűnét. * Most járj. Roskadozz. Szenvedj. de járj! A Keresztet hordozni kell." (Michel Quoist)

I. Jézust halálra ítélik

Nagycsütörtök - hát elkezdődött.

Dsida Jenő: Utolsó vacsora

Kezében megtörik az ostya.
Az arca ólomszürke már.
(Szétzilált ágyán Mária töpreng:
Merre jár, jaj merre jár?)

Júdás éjsötét szemébe
kapzsi vágyak karvalya ül ki.
(Mária sóhajt csendesen;
Fájdalmas áldás Jézust szülni.)

- Bizony mondom, az Atyához megyek,
mielőtt a Vigasztalót hoznám -
(Mária susogva fohászkodik:
Vezéreld haza hozzám!)

Fáklyások lopóznak a hegyre,
az olajfák furcsán összesuhognak...
(Mária egyedül sírdogál:
Mi lesz holnap?)

Hirtelen búgó szélvihar hördül,
a Cedron morajlón felrian -
(Mária belesikolt az éjbe:
Meghal, meghal a fiam!)

'Te hová mész, amikor nagyon nehéz?'

...és a kísértés. a gyerekekkel végigzongoráztuk, jobbnál jobb ötletek jöttek elő: ×Jézus vehetné a nyúlcipőt s elszaladhatna (csöndes kis boldog élet a Galilea- tengernél) ×harccal megvédeni magát × a fa mögé elbújni ×angyalok seregét hívni ×ha a vihart el tudta küldeni, vissza is tudná hívni ×vissza a Mennyországba'Pá, puszi, én mindent megpróbáltam, de ha ti így álltok hozzá' S záporoztak az ötletek. ...de Jézus nem ezeket az utakat választotta.

Utolsó vacsora - a kenyér megtöretik.

Virágvasárnap - Micsoda öröm lehetett az emberekben! (S milyen különös, hogy Jézus osztozik az örömükben, pedig ő már tud erről a hétről.)