IV. Jézus találkozik Fájdalmas Anyjával
"Szívem sajdul, Uram, szegény anyád láttán. Mögötted megy, téged követ, és járja az emberiség hosszú keresztútját. * Névtelenül halad a tömeg sorában, de a tekintete csak terajtad pihen. Nem idegen néki sem a sóhajtásod, sem vérző sebed, sem a mozdulatod, sem a katonáknak reád mért ütése... Szenvedésed látja, szenvedésed érzi. Meg nem közelíthet, meg sem érinthet..." (M.Q.)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
