Isten nagy csodája. # a sérüléseinket, sebeinket olyan sokszor takargatjuk. mert féltjük, mert fáj, mert szégyelljük, mert bántották már ... és az emberekkel sokszor tényleg így van. nem értik meg, elítélik, megítélik, nem tudnak vele mit kezdeni ...de Isten olyan gyengéden tekint rá, annyira megérti, annyira sajnálja, annyira fájt neki az út, ami hozzá vezetett. amikor az ember takargatja, olyan könnyen gennyessé válik. más nem látja, sokszor saját magunk se, de azért hat ránk, szavainkra, tetteinkre, nézőpontjainkra. Fáj. s a nagy rejtegetésben megjelenik a nagy-nagy magány is. ...de Isten olyan mély szeretettel ül mellettünk s vár, hogy csak picit engedd meg neki, csak picit emeld fel azt a "piszkossá vált, fájdalmas, rejtegetni való kötést". # a gyógyító Isten. sokszor nem úgy ahogy gondolnánk. de ami összetört (s ami miatt a Kísértő csak nevet), Ő áldássá tudja formálni.