"...milyen gyönyörű: szólni lehet,

és kiszámíthatatlan, hogy mit válaszolnak.

És megtörténhetik: társra is találhatunk."

(szuper karácsonyi ajándék:))

Fura elképzelni azt a napot, vajon mivel tölthette? Talán pirkadatkor ébedt. Megmosta az arcát. Megveregette az állatok oldalát, kézbe vett egy kisbárányt. Talán sokat nevetett s furulyázott, talán ritkán szólt. Ha közel mentél volna, érezted volna azt a kesernyés-édes bari szagot:). S nem is sejtette, hogy ez a nap egy kicsit más lesz. ¤ Este a jászol előtt. S a térdedről figyeled, ahogyan csödesen alszik. A világ Megváltója. az Üdvőzítő. S halkan megkérdezed hogy a kezedbe vehetnéd-e? Abba a sok évtől, munkától érdes kézbe, ami már oly könnyen megremeg, amivel egy pár órával ezelőtt még a nyájat terelted, s ami mögé néha olyan jó lenne elrejteni bűnöktől szennyes önmagad. ¤ szeretem ezt a képet: mekkora bizalma volt Istennek bennünk emberekben? Pedig Ő aztán igazán ismerte, hogy mi lakik az emberekben... Mégis megszületett egy pici, törékeny kisbabaként.(S pár évvel később, ott is annyira törékeny, ahogy a kereszten lóg. S mégis ebben a törékenységében az erő. S a szeretet.) ¤ Miyen drága kincs az Úr Jézus születése. ¤ áldott ünnepeket!:)

Nagy volt az öröm: búzát vetettünk:) . ¤ Karcsonyi ünnepség a koliban. Rita nővér a várakozásról beszélt. ¤ Várakozás. Először meghalljuk s trrrrrr...:/, nem szeretünk várni a buszra, a villamosra, a levélre a kedvestől:). A korszellem sem igazán segít, nem tanít meg várakozni. Mirelit áruk, s nyári gyümölcsök. De lehet az az alma szép piros; az ízén érződik, nem a napfény érlelte. ¤ De mégis lehet jó dolog. Maga a természet ad példát:). Mennyi-mennyi napon keresztül érlelődik az a pici alma a fán, hogy valóban érett és zamatos legyen. Vagy az édesanya. 9 hónap, hogy testileg,lelkileg is édesanyává váljon. ¤ Talán mindannyiunknak szükségünk van ilyen "emberérlelő" várakozásokra:). S szép is a várakozás. Mert benne van a hit, a remény, hogy eljön. S hogy értékes. Hogy érdemes rá várni. ¤ (Persze, fejben tudjuk ezt, de azért néha mégis nehéz. amikor nem vagy biztos. amikor nem látsz mást, csak a sötét földet... s a napok telnek. de hinned kell, hogy 'a felszín alat csodák mennek vébe':)) ui: karácsonyra kibújtak:)

¤¤¤

"Akinek van füle a hallásra és szeme a látásra, csodálatos szabadulást talál elvislhetetlen terheitől, ha megérti az őszi fák beszédét, melyek a halálra készülve még egyszer fenséges pompát ölenek magukra. A levelek bíbor színe a keresztre emlékeztet. Majd jön a tél,s a hó mindent fagyos némaságba zár A fák olyank lesznek, mint a csontvázak, a felszín alatt azonban csodák mennek végbe. Elérkezik a tavasz, s az elrejtett egyszerre előtör- gyenge hajtások, dagadó rügyek, leheletnyi zöld és piros-, ahol előző nap még minden reménytelennek lászott. A rekettye sárga virágai egyenesen a múlt évi barna tüskébő bomlanak ki... Ha a levelek nem szakadnának el a fától, hogy lehulljanak, elszáradjanak, ha a fa nem vállalná, hogy hónapokon át csupaszon álljon, akkor nem lenne új élet, nem lenne rügy, virág, gyümölcs, nem lenne mag, és nem jöhetne az új generáció." (Ellisabeth Elliot)

"Légy kedves mindenkihez, mert bárki,

akivel találkozol, kemény csatát vív."

"Megérkeztem

Itthon vagyok.

Itt vagyok

Most vagyok.

Gyökeret vertem

Szabad vagyok."

/József A./