Új könyv, Dr. Lawrence Crabb: Kapcsolódás. Nagyon szeretem:), mert a kapcsolatok téma mindig olyan nehéz, de olyan fontos is. Az az alapgondolata az egész könyvnek, hogy a keresztény közösség mekkora kincs. (ilyenkor olyan jó mögé gondolni, hogy mennyire hálás is vagyok:)) S hogy mekkora hatalmas erő rejtőzik benne s bennünk, Krisztus által.

"...megfélemlitett, követelőző, önmagunkba forduló szigetként létezünk, elszakadva a közösségtől kétségbeesetten éljük fel szűkös tartalékainkat, melyeket magunkkal vittünk a szigetre." (de Isten annyira nem ezt szeretné) (személyiségfejlesztő hétvége volt, s a 2. nap azon kaptam magam, hogy szünetekben nem is beszélgetek senkivel, hanem legszivesebben a mosdóban bújdosnék:) -ez volt az egyik pont amikor rájöttem, hogy talán gáz van, a másik, amikor találkoztam egy rég nem látott barátommal, akivel már annyira szerettem volna, s aztán 3 perc után egyszerűen leléceltem...-, nade ezen a hétvégén beszélgettem tanárnővel, hogy valahol az van bennem, hogy 2 napért minek erőltessem meg magam, ha aztán úgyse találkozunk többet, igy könnyebb lesz majd elengednem őket. s erre ő megkérdezte, hogy akkor ez a hétvége olyan számomra mint egy sziget? s hogy vigyázni kell, nehogy egyszer azt vegyem észre, h az egész életem egy sziget... ) S az benne a tök jó, hogy rájöttem, hogy tökre nem szeretnék sziget lenni, persze itt le kell győzni a lustaságomat, az önzésemet, s a félelmeket, de szeretem azt a képet, amikor Jézus útnak nevezi önmagát, s ebbe a képbe talán még az is belefér, hogy ezt az utat hidként képzeljem el...:)

"Isten Lelke nélkül az udvarias önzés a legtöbb, amit elérhetünk."

"Küzdelmeink mélyén az elszigetelt lélek rejtőzik"

Vázlat: 1. Annak megizleltetése, hogy Krisztus örömét leli bennünk, Elfogad olyannak, amilyenek vagyunk s meglátja bennünk, hogy mivé is válhatunk:). ("Azt hiszem az a baj, hogy nem igazán hisszük el, van bennünk valami csodálatos, ami mások örömére szolgál.") 2. A jóság kitartó keresése: látja a rosszat is, de megőrzi nyugalmát a rossz láttán s mindvégig hiszi, hogy a rossz mögött jóság rejtőzik.("Tudnom kell, hogy hiszel bennem. Annyi hibámat tárom fel előtted, hogy ha továbbra is kitartóan keresed bennem a jót, akkor talán képes leszek elhinni, hogy van bennem valami jó is.") 3. A rossz vagy fájdalmas dolgok segitő szándékú feltárása ('...feltárni a hibákat, hogy fény derüljön Isten szeretetének és kegyelmének mélységére')

"Ha valaki látja, hogy küszködöm, értse meg: a legjobban attól rettegek, hogy csak a küzdelmemet veszi észre, és senki sem hatol mélyebbre a bűneimnél és fájdalmamnál, mert nincs is bennem más." S olyan fontos meglátni a másikban a jót, hinni benne, mert az erőt tud adni neki. De érdekes, hogy ez mindig csak a következő lépés lehet, az első helyen kell, hogy az elfogadás álljon, a szeretlek. "...egy kedves öregember aranyos biztatása, miszerint minden ifjú csirkefogó megjavul egyszer, ha bizunk benne."

"Lehet, hogy a keresztyén ember életének problémája érzelmi s lelki küzdelmeinek mélyén a felszabadulatlan jóság (sokszor a legfőbb akadálya a már felszabadult gonoszság)." Olyan sokszor érzem ezt egy-egy emberben, hogy olyan boldoggá tenné, ha jót tehetne, de valahogy nem találja oda az utat. Valahogy olyan mint a bimbó, amely akkor tud kiteljesedni, ha kinyilna, de olyan sokszor elhervad mielőtt virágba borulna...

"...mennyire rettegek egyszerűen csak jelen lenni a többiek között. Létezésemnek önmagában nincs ereje, csupán a képzettségem, az adottságaim, a tapasztalataim tesznek valakivé. Hiszen ha valaki elutasitaná bölcsességemet, akkor lehet még többet tanulni, olvasni és gondolkodni, ám ha engem utasitanának el, akkor már nincs hová bújnom." s aztán leirja a történetet, ahogy meglátja az egyik betegét (pszichológusként dolgozott), ahogy a füvön üldögél egyik barátjával, s eszébe jut, h csatlakozzon, de aztán jön egy csomó indok, hogy ez miért is nem jó ötlet (mit szólna, mégiscsak az orvosa), s végül mégis melléjük huppan. "A következő harminc percben nem mondtam egyetlen okos mondatot sem." :) ..."Három év múlva együtt kávéztam ezzel a volt páciensemmel... megkérdeztem, emlékezete szerint mi segitett neki a legtöbbet. Nem gondolkozott a válaszon, azonnal rávágta: -Az a félóra, amikor együtt üldögéltünk hármasban a fűben, és csak úgy beszélgettünk."

"Jobb lenne nekünk, ha a szivedet adnád, és nem a bölcsességedet..."

Szerző: Tócus  2011.02.13. 17:53 Szólj hozzá!

Az egyik kedvenc témám a megbocsátás. Tudok egy csomó idézetet, sőt még eszkimóul is tudom:) Elméletben úgy szeretem azt a képet, hogy igazából nem is az a fontos, hogy ki bántott meg kit, hanem egyszerűen csak ki kell lépnem (mindig nekem, nem ér a másikra várni), hogy helyreállhasson a szeretet légköre. ¤ ...összevesztünk egy tök lüke dolgon, és tökre szégyelltem magam, de egyszerűen nem tudtam kipréselni: bocsánat. ¤ S akkor belegondolok, (Viskó, nem a valóság) de az a férfi akkor is megölte Missyt. Annyira pici volt, csak rajzolgatott s aztán ...a tömeggyilkos. És sok-sok lap múlva ezt mondja Papa: "...az hogy te megbocsátasz ennek az embernek, a részedről azt jelenti, hogy átengeded őt nekem, és lehetővé teszed, hogy megváltsam őt." ¤ Küzdök a nagy lüke büszkeségemmel, de vajon anyaként tudnám azt mondani, hogy: megbocsátom. És akkor jön Jézus, és szivből átöleli azt az embert, akinek én (ki is vagyok én?) még a megbocsátásomat is olyan nehezen adom, s Ő (ki is Ő?) olyan örömmel adja az életét...

Szerző: Tócus  2011.02.13. 17:05 Szólj hozzá!

"Oh that's alright. He can call me a flower if he wants to.
I don't mind."
Szerző: Tócus  2011.02.10. 15:53 Szólj hozzá!

"Ma este, kérlek, segíts szeretni."

Szerző: Tócus  2011.02.07. 14:00 Szólj hozzá!

"A fekélyekkel borított leprást megcsókoltad." (Jézusról:) Nagyon szeretem Böjte Csabát hallgatni. Mesélte, hogy mekkora élmény volt számára, mikor Magyarországon járt Teréz anya, s találkozhatott vele. Csak hallgatta és hallgatta, s mikor vége volt, beállt a sorba, hogy meg kezet fogjon vele. Mikor odaért, gondolt egyet, s megcsókolta a kezét. S ahogy ballagott hátrafelé, azon gondolkozott, hogy Teréz anya ezekkel a kezekkel nap mint nap leprásokat ápol. ...s újra beállt a sorba.

Szerző: Tócus  2011.02.07. 13:56 Szólj hozzá!

1. Jézust halálra ítélik

2. Jézus vállára veszi a keresztet (Lk 9, 23-24)
"Ime, Uram, íme a Kereszted. A te Kereszted... Mintha valóban csak a tiéd lenne!... Nem volt kereszted. A miénket jöttél keresni e földre és életednek útján, szenvedésed hosszú útján, egyenként a vállaidra vetted a Világ minden bűnét."
3. Jézus először esik el a kereszt súlya alatt
"Elesett. Ingadozott, mint egy ittas és aztán csak elvágódott. Porba hullott, íme, az Isten..."
4.édesanya (Lk 2,33-35)
"Szívem sajdul, Uram, szegény anyád láttán. Mögötted megy, téged követ... Névtelenül halad a tömeg sorában, de a tekintete csak terajtad pihen. Nem idegen neki sem a sóhajtásod, sem vérző sebed, sem a mozdulatod, sem a katonáknak reád mért ütése... Szenvedésed látja, szenvedésed érzi. Meg nem közelíthet, meg sem érinthet..."
5. Cirenei Simon (Mk 15,20-21)
'Elhárítom a karokat, melyek felém tárulnak. Egyedül akarok tenni mindent, egyedül harcolni és egyedül győzni.' ¤ "Ballagott az úton és munkába fogták. Ismeretlen utas, senki fia volt csak... Segítségét, Uram, mégis elfogadtad. Nem kívántad, hogy a tette szívből jöjjön, mint fellobbanó, nagylelkű vagy hű barátnak áldozatos vállalása a kimerült és megcsúfolt testvér iránt. Parancsszóra, kényszerből és megrettenve jött csak ez az ember. S elfogadtad. Tehetetlen, szegény ember segít Téged, Mindenhatót."
6. Egy asszony letörli Jézus verejtékes arcát
"Hosszan nézett, figyelt, Uram. Szenvedte a szenvedésed. És nem bírta tovább tétlenül. Áttörte az őrök sorfalát és kendőjével letörölte verejtékes arcodat..."

Szerző: Tócus  2011.02.07. 13:31 Szólj hozzá!

"Régóta küzdök, hogy meneküljek a kísértés karjaiból, amely hol gyöngéd, hol meggyőző, hol... Mitévő legyek? Hová, merre menjek? Rám les, utánam jön, megrohan. Kiszököm a szobámból, s amint a másikba lépek, már ott ül és vár rám... Sétára megyek, szembe jön velem és egy ismeretlen mosolyán át kacsint felém... Hazamegyek és a munkámba menekülök; a dossziék felett szunyókál, s felébresztem, amint kezembe veszem az első lapokat... Kétségbeesve, a fejemet két kézre fogva lezárom a szemeim, hogy ne lássak többé semmit, de újra csak belébotlok, mert életerős és vidám: otthon érzi már magát zárt ajtóim mögött. Mert feltörte otthonom ajtaját... Ki vagyok, mi vagyok, hol vagyok? Nem tudom. Azt sem tudom már, hogy előle futok-e vagy éppen utána? ... Segítség, Uram, segítség!... ¤ Itt vagyok, Gyermekem. Nem hagytalak el... Túl gőgös vagy: még mindig a magad erejében bízol... Teljesen kezeimre kell magad hagynod. Ismerd el, hogy sem elég nagy, sem elég erős önmagadban nem lehetsz. El kell fogadnod, hogy vezesselek, mint kisgyermeket: az én gyermekemet! ... Nos add a kezembe kezed, s ne félj! Ha sáros az út, a karjaimba veszlek, és úgy viszlek tovább: de légy kicsi, egészen kicsi gyermek..." (Michel Quoist)

Szerző: Tócus  2011.02.07. 12:48 Szólj hozzá!

"Bocsáss meg, hogy a szemem fénye megtört és
nem látják benne ragyogásod."
¤
"Segíts, hogy éljem hűséggel evangéliumodat
Mindvégig,
Az esztelenségig,
A kereszt esztelenségéig!" :)

Szerző: Tócus  2011.02.07. 12:47 Szólj hozzá!

"Elég néked az én kegyelmem, mert az én erőm

erőtlenség által ér célhoz... mert amikor

erőtlen vagyok, akkor vagyok erős."

(2Kor 12,7-10)

vizsgaidőszak3,köszönöm:)

Szerző: Tócus  2011.02.07. 12:40 Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása