‎"Ki hitte volna, hogy így jön. Inkább mennydörgés és villámlás közt képzeltük volna eljövetelét. De miért gondoljuk, hogy az Isten erőszak, miért nem inkább, hogy alázat és szeretet? Hát ez kevesebb? Hisz az erőszak nem épít, hanem ront, míg ellenben az alkotáshoz csendes és szerető erők kellenek. Így épül a tölgy a júniusi melegben, így a sziklarétegek az óceánok mélyében, így a társadalom a család békéjében, így a nagy gondolat, a tudás, a művészet a lélek szentélyében. Szeretem a csendet, abban épülök fel magam is. S miért nem jött pompával? A pompa külsőséges: ő a magába zárt mennyországgal jött. Hol van több fény és ragyogás, mint a tiszta lélekben, melyet nem nyel el a legsötétebb éj sem?” (Prohászka Ottokár)